Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

                        3 ÉVES KISHÖRCSÖG

 

 

 

 2009. október 31.

 

Egek, hogy elrohant az idő!!!! Most megint mentegetőzhetnék, hogy nem adtam jelt magunkról, de hát nem tehetek róla, hogy így alakult! Azt hiszem, rákenhetem ezt az egészet öcsikémre, hiszen egyre nagyobb ő is és egyre többet lehet vele csibészkedni, most már érdekes, ahogy macerálom és akkor ő meg kiabál, szóval minden alkalmat meg kell ragadni az ilyesfajta mókákra, s hát közben elrepül a nap meg a hetek.

 

Sok-sok minden történt errefelé: először is beköszöntött az ősz. Ez bizonyos változtatásokat hozott életünkben: vége a "szaladjunk ki abban amiben vagyunk" időszaknak, meg anya is mindig nyaggat otthon, hogy vegyük fel a benti cipőt, mert "hideg a kő, megfázol, felfázol, hol van már az a cipő, miért vetted le megint, stb. stb.", mint látható, ő aztán nem sokat változott, még mindig mindenfélével macerál minket és képes egy nap ötszázszor is elmondani ugyanazt (néha uncsi, de azért szeretjük...).

 

Ha már így szóba kerültek a ruhák is: képzeljétek, sikeresen kinőttem az összes nadrágomat. Villog a bokám, szerintem így is csinos vagyok és sikkes, de az előbb említett célszemély (=anya) szerint ez már nem okés, hát kaptam újakat. Új hálózsákot is kaptam, finom puha meleg, macik vannak rajta, este belebújok, mint egy baba a pólyába, és alszom édesen. Sokat forgolódok ugyanis éjjel, és mindig lejön rólam a takaró - no ez már így akkor meg is oldódott. Apropó, ha már az alvásnál tartunk, nem fogjátok kitalálni, mi történt még! Új ágyam van! Na nem igazi új, hanem a régi rácsos ágyam lett átalakítva, most már úgy alszom, mint a nagyok, és nagyon szeretem így. Eddig nagyon szerettem a régi ágyamat is, de most már annyira nem komáltam, ki akartam menni aludni a földre. Arról volt szó, hogy ehhez az új ágyhoz kapok valami baldachint vagy mit is, állítólag a hercegnőknek van olyan, csak aztán amikor apa fel akarta szögelni a plafonra, két szög is kiesett a falból, apa mondott valami furcsákat, és egyelőre fel lett függesztve - hát nem a baldachin, hanem maga a procedúra. Pedig olyan tuti baldachint kaptam, vannak rajta rózsaszín koronák, meg tök jó nagy, anya szerint mondjuk rángatni fogjuk (vajon miért mondja?), de hát azért várom, hogy egyszer csak fölkerül oda és akkor már én is igazi királylányosan alhatok.

 

S mit hozott még az ősz? Hát bizony öregedtem egy évet, már 3 éves vagyok! El se hiszem, hogy így elrohant ez a 3 év! 3 évhez pedig 3 torta dukál: mamáék hoztak a napján nekem Kitty-s tortát (ó, még mindig tart a Kitty-szerelem, bár picit mérsékeltebb lángon ég), anya sütött nekem katicabogarasat, aztán meg amikor jöttek a másik mamáék is köszönteni, akkor meg kaptam apától - nos, még egy katicabogarasat. Jól van na, bevallom, mostanában a katicák is felkerültek a VIP listára nálam, ha igazán szerencsés napunk van (kettő ilyen volt eddig... nem túl sok), akkor anya hoz be nekünk az ablakról katicát (de igazit ám!) és rárakja a kezünkre. Szóval szeretem őket, na, pedig az egyik a múltkor lekakilta anya kezét. No de visszatérve a szülinapomra: szóval volt sok finom torta, meg hát kaptam ezt-azt, jó kis játékokat, meg plédet (Kitty...), CD-t, könyvet, meg pizsit, zoknit, ilyesmiket, még volt valami, de őszintén szólva nem emlékszem. Jó móka volt ez az egész, az biztos.

 

 ugrás a lap tetejére    

Kép 

Itt az egyik tortámat csodálom éppen - látjátok a kis piros glóriát a fejem felett? Azért van ott, mert olyan jó szeretnék lenni, mint egy kis angyal, és azért piros, mert valójában meg olyan vagyok, mint egy kis ördög...

 

 

 

 

 

Kép 

Itt pedig a torta elfogyasztásának egyik legkiválóbb módszere: szépen lassan elkezdjük a szélénél, és haladunk magabiztosan a belseje felé, amíg csak van belőle.

Kép 

 

S persze ha már buli, adjunk a jónak, bár erősen gyanítom, hogy az én poharamban más volt, mint a többiekében...

 

 

 

 

 

 

 

Szóval szépen megünnepeltek engem, és ez jó volt. Persze éreztem én, hogy ez most fordulópont az életemben, nem vagyok már többé pici baba, akit pátyolgatni kell, hanem igazi vagány csajszi lettem, és ezt igen nyomatékosan igyekszem környezetem tudtára adni. Hogy mit is értek ezalatt? Anya szerint valami hihetetlen, mennyit változtam mostanában. Kirobbanó formában vagyok, tele energiával és minden kis csínyre kapható vagyok. Rohangálok és engedetlenkedek, és kergetőzöm öcsikémmel a szárogató alatt, és fel akarok mászni még a falra is, aztán megint rohangálok, még mindig (ritkábban azért már...) lökdösődöm, bár ha valaki idegent lökök meg, arra különösen büszke vagyok... Néha imádok dacolni, és hisztizni, ha nem úgy van, ahogy én (pardon: ÉN, ÉN, ÉN!!!) akarom, szóval igen, mondják az okos könyvek, hogy alakul a személyiség, és ez így is van. Amikor pedig ránkjön a bolondóra, akkor aztán mindenki fedezékbe, mert elkezdünk az öcsivel körbe-körbe kergetőzni, és dobog a padló (szegény szomszédok...) és csak dübb-dübb-dübb, dobog, mi meg csak rohangálunk, fel-alá, aztán mielőtt egészen hisztérikussá válnánk, drága anyánk leállít minket. Mit csináljunk, hát le kell vezetni az energiát!

 

Kép 

Ezen a képen épp pihenünk egy nagy rohangálás után - látjátok, hogy szeretjük egymást?

 

 

 

 

No és persze így 3 évesen már szeretem, nos hogy is fejezzem ki magam, hát szeretek bilire meg WC-re ülni:

Kép

Nézzétek meg jól, ott bilizik mellettem a baba is!

 

Mi is történt még amúgy? Egyre inkább kezdem megszeretni a verseket, a mostani kedvencem egy kis verébről szól, akinek megrándult a lába, és nem tud most iskolába járni (persze tudom, hogy majd pihen egy kicsit az ágyában, cumival a szájában, és akkor meggyógyul a lába), de sokat olvastattam anyával a kisbalázsaltatót is mostanság, tegnap meg elővettük a Kippkopp karácsonyát, az is nagyon tetszik. Persze anya szeret nekünk olvasni, csak mi nem mindig csípjük azt, amit ő választ, és ilyenkor elvesszük tőle a könyvet, vagy becsukjuk, Dobó meg ugrál rajta, úgy ropja, mintha valami titokzatos törzsi tánc lenne... egyszóval olyankor szabotáljuk a dolgot, de azért sok minden van, amit szeretünk hallgatni. Csípjük a dióbél bácsit is (hamm) meg a juhászt aki furulyál aztán meg előveszi a dudáját, és a világért nem tudom anyát meggyőzni arról, hogy a duda az ennivaló és a juhász bácsi meg fogja enni!

 

Megtanultam egy csomó színt is, piros, citromsárga, narancssárga, kék, lila, fehér, RÓZSASZíN ezek már nagyon tutin mennek, aztán - no kicsit gyorsítsunk: mindig cicás bugyit szeretnék felvenni, látnom kell minden alkalommal, hogy a Dodó mit rakott a pelenkába, imádjuk a világítós cumikat, enyém rózsaszín, Dodóé kék, de ez utóbbit anya nem találja az elmúlt pár napban (ha-ha, vajon miért nem???), ha anya nem lát, akkor mindig kiveszem azt, ami a Dodó kezében van, de erre ő olyan speciális ordítást présel ki a torkából, hogy anya csak egyszerűen bekiabál: mit vettél el tőle?, mert már megismeri a kiabálását, aztán mindig meggyes joghurtot ennék (öcsivel versenyzünk, ki keni szét jobban), hajgumiból most simát kérek, nem a bogarasat (szeretem a színt is specifikusan meghatározni...), imádom a Duplo babáimat szépen befektetni ágyikójukba meg bölcsőjükbe, apa isteni amerikai palacsintát tud sütni, és persze még lenne mit soroljak, de most hirtelen nem jut eszembe más.

 

Hát jól van, most viszont már nagyon elfáradtam, elmegyek aludni. Hamarosan megint megírom, mi minden történt velem, addig is sok puszi! 

 

   ugrás a lap tetejére    

 

 

A mappában található képek előnézete Születésnapok

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.