Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 Kép

  A KEZDET

2005. Ősz:

 

Bármilyen meglepő, de valahol itt kezdődik az én életem. Tudom, még a világon sem voltam, de mégis ez az az időszak, mikor valami elkezdődött.

Egészen pontosan arról van itt szó, hogy anyuci és apuci az esküvőjük után nem sokkal eldöntötték, hogy elegük van mindig azon a csúnya nagy csónakon dolgozni. Jobb lenne már valami sokkal mókásabbat csinálni. Elkezdtek hát mamás-papást játszani hát ha aztán meg majd jól jön a gólya aztán lepottyan nekik engem. KépHát ez nagyon nem jött be nekik. Persze hogy nem mert folyton csak dolgoztak, meg idegeskedtek. Így aztán hiába voltak a nagy „játszadozások” nem történt semmi. És tudják a nénik meg a bácsik hogy miért? Áhá! Én már tudom, mert nagy és okos nővérke leszek nem sokára. Hát azért mert a gólya nem tud úszni!      

                                                              

2005. December:                                                

 

Anyucinak meg Apucinak elege lett. Gondolom megunták már, hogy az a hülye gólya még mindig nem tud úszni és leszálltak a nagy csónakról. KépMajdnem karácsony volt mikor hazaértek. Nagy volt az öröm, hallottam a nagyiéktól. Hosszú-hosszú évek után az első igazi kari itthon. Aztán meg gyorsan jött a szilveszter. Úgy hiszem hogy ez volt az amikor én valójában icike-picike magocska formájába megszülettem. Mondjuk azt a mai napig nem értem, hogy az a hülye gólya úszni nem tud, de a legnagyobb fagyba repülni azt meg igen??

  

                                                                                

2006. Tavasza:

 

Anyuci terhessége gondtalanul telt. Jó kislány voltam a kezdetektől. Szüleimre azért már oda bent is a frászt Képhoztam mert nőttem mint a bolond gomba. Mindig egy héttel nagyobbnak tűntem a méreteim és súlyom alapján mint amilyen valójában voltam. 

 

 

  2006. Nyár:
 

Igaz, még sehol sem voltam, de azért anyuci vígan mászta velem az osztrák hegyeket. KépMég mindig jól viseltem magam, hagytam anyukámat, hogy hadd nyaralja ki magát mielőtt megérkezem. Tudta jól, utána nem fog könnyen szabadulni tőlem. Apuci elég sokat volt sajnos távol, mert egy étteremben dolgozott és sokszor hajnalig nem jött haza.  Nagyon nem szerette, mert féltette anyucit, meg mert mindig a pocakját akarta simogatni, sosem hagyott aludni. De azért nagyon szerettem, ahogy simikézett, mindig válaszoltam is neki.   

ugrás a lap tetejére                         

2009. május

No, most vagyok bajban. Elmúltam 2,5 éves, és ez igen nagy ugrásnak bizonyul naplómban. Mi szolgálhat mentségül? Nagyon-nagyon el voltam foglalva. Bizony, rengeteget kell csibészkednem, aztán közben járni is megtanultam, beszélni annyira még nem akarok, mert minek, ha úgyis mindent megértenek, meg persze közben született az öcsikém, aki már 1 éves elmúlt, no vele is kell hancúrkodni... Szóval nagyon sok minden történt velem, és bizony elrepülnek az évek. (Anya azt üzeni, hogy bizony elhiszi a többi szülőnek, aki azt mondja, elröpülnek az évek, ha az embernek babája születik. Nem is repülnek, suhannak.) Egy biztos: csodaszép nagylány lett belőlem. 

Kép

Bizony, bizony. Növögetek, cseperedek, anyukámmal sokat játszunk otthon (apukám azt mondja, anyu duplo-mániás, vajon miért mondja?....), szeretünk könyveket olvasni. Kaptam karácsonyra egy aranyos konyhát is, nagyon finom sütit sütök benne. (Arra persze gondosan ügyelek, hogy ne fogjam meg a forró sütőt.) Nagyon sokat vagyok a mamáéknál is, mert amióta Apuci az új munkakörében dolgozik, azóta sajnos keveset látom, és így jobban múlik az idő, hogy nagyobb a társaság... A Papától kaptam egy kiszuperált mobiltelefont, ami világít, ha nyomkodom a billentyűket, no azon szoktam Apát felhívni, és puszit szoktam neki küldeni.

Tündéri öcsikém is nagyon megnőtt, már ő is sétálgat fel-alá a lakásban. Ha elkezdek valamivel játszani, biztos, hogy neki is az kell, de igazándiból még nem veszekedtünk. Anyu nem szereti nagyon, ha gyurmázom vagy zsírkrétával rajzolok, mert ha egy másodpercre nem figyel, a tesókám már rágcsálja is az "anyagot"...

Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy van egy kedvenc babám is, a pucér baba. Mamáéktól kaptam tavalyelőtt, de kb. egy éve lett igazán nagy kedvenc - azt hiszem, miután megszületett az öcsikém, nekem is kellett valaki, akit dajkálhatok, meg utánozhatom anyut, pelust cserélek a babának, szoptatom, etetem, stb... Aranyos kis baba, még köldökcsonkja is van, és mindenhova viszem magammal. Ma például vittem a bocikhoz - a Mamáéknál vagyunk éppen, és ma elmentünk tejért. Igazi finom tejért, és ilyenkor megnézzük a bocikat - főleg a pici bocikat szeretem nézni. Ma majdnem megnyalta egy boci az anyut, óriási nyelvük van, szoktam utánozni, ahogy nyújtogatják.

Szóval zajlik az élet. Anyukám szokott valami olyasmit mondogatni, hogy felkötheti a gatyáját, mert én bizony egyre önfejűbb vagyok és már nem mindig szeretem, ha fogja a kezem, öcsikém meg egy kis aktív felfedező, aki állandóan lépcsőt mászik és feláll a kisszékre, szóval anya valamiért parázik. De nagyon szeret minket és azért próbál ránk odafigyelni.

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Itt éppen az ebédet várjuk. Ja, látjátok a pucér babát? Velem szokott enni. Ugye, milyen aranyos?

 

Most, hogy öcsikém is elmúlt egy éves, általában ugyanazt eszi, mint én. Van neki 8 nagy foga is, azokkal rág - anyukám azt mondja, én még ennyi idősen nem ettem ilyen darabos ebédeket, de hát minden gyerek más. Szeretjük a főzelékféléket, de az igazi favorit a csoki... hát elvégre is gyerekből volnánk, vagy mi. Az csak a bibi, hogy nem kapunk túl sokszor... Próbáltam anyát néha megfűzni, hogy ebéd helyett is az legyen, de ilyenkor mérges lesz, és nem ad... Néha azért szoktunk kapni, picikét persze, aztán ha az a picike elfogy, öcsi mindig hangosan kiabál... Ő amúgy is ilyen, nagyon hangosan tud reklamálni, anyu meg nevet, szerinte aranyos, igazi férfiember módjára követeli magának ki a dolgokat. Én más vagyok, bár mostanság picit rákaptam a hisztire, no csak módjával, de ha valami nem úgy történik, ahogy én szeretném, akkor még egy-két könnycseppet is ki tudok varázsolni a szememből... Van, akit át is tudok ejteni (hm, Papa, pl.), de szüleim már dörzsöltek, őket annyira nem egyszerű megtéveszteni. Azért rendre bepróbálkozom.

Most megyek aludni, sok puszi mindenkinek, ígérem, hamarosan folytatom!!!

 

2009. mégmindigmájus

 

Hát itt is lennék, ahogy megígértem. Nagyon meleg van, itt a nyár, és már élünk is a kinti szórakozási lehetőségekkel: szeretünk hintázni, tudok ügyesen csúszdázni, meg homokozunk is ezerrel. Nem is értem, mit tudtunk egész télen csinálni... Ja, meg az az új szórakozásom, hogy próbálom felszedegetni azokat az aranyos kis piros-fekete bogarakat, és ha sikerül egyet megfognom (nagyon gyorsak ugyanis), akkor rárakom a kezemre őket, úgy másznak. Olyan csikis, ahogy a lábukkal trappolnak rajtam, de azért érdekes is egyben, azt csak remélem, hogy a bogarak is élvezik.

 

Ami még külön élvezetes nekünk így nyáron, az a fagyi. Apuci elvitt most hétvégén is minket, megkérdezte, milyen sütit kérek - ó, igen, ezeket a fajta kérdéseket valahogy sokkal jobban kedvelem, mint a "Miért nem eszel már legalább egy kicsit a lencselevesből, gugyumugyu, anyuci főzte, bla bla bla (hogy nem tudja már megérteni: NEM szeretem a lencsét)", meg a "Kitaláltad, hogy akkor most végül is mit szeretnél csinálni?" (én nem tudom, ezek a felnőttek azt sem értik meg, hogy olyan izgis tizedmásodpercenként mást kérni, baba-zsírkréta-gyurma-tea-nyamnyam-könyv, stb. stb.), no meg sorolhatnám, szóval ezeket a fajta, szerintem kicsit kekec kérdéseket nem szeretem. Akkor már sokkal inkább a sütis, és igen, rámkacsintott egy csokis trüffel nevezetű tortaszelet a pultból. Elég hamar és igen határozottan rá is mutattam, anyuék nem is igazán értették, hogyan sikerült ilyen gyorsan választanom. Ja, kérem, ők nem látták a kacsintást. Szóval volt süti, fagyi, bár sokat nem tudtunk enni, mert anyu cselesen beetetett otthon gyümölccsel. Azért nagyon klassz volt, szeretem az ilyen kiruccanásokat, és főleg azért, mert apa is velünk van.

Utána meg meglátogattuk a Dédit, már régen láttam. Aranyos nénike, ősz hajjal meg szemüveggel, mindig nagyon örül nekünk. Mondta is, milyen szép kislány vagyok, meg milyen magas, meg az öcsitől is elolvadt... Nagyon aranyos volt, nekem adta azt a kis színes rádióját, amivel mindig szoktam játszani, ha ott vagyok. Adtam is neki érte puszikát.

 

Most megint itt vagyunk egyébként a mamáéknál, mert apa Százhalombattán segít boltot nyitni. Ma hazaugrott ide ebédelni, úgyhogy egy picit láttam, de aztán kellett is mennie.

Aztán meg picit folyik az orrunk, összeszedhettünk valamit. Ez nem is lenne baj, mert azon kívül szerencsére semmi bajunk, de anyu ma tiszta idegbajos volt, amikor ebéd előtt mindkettőnk orra elkezdett folyni, és nem találta az orrszívó végét. Nemrég még kettő volt belőle, a múltkor sikerült nagyon-nagyon eldugni az egyiket, ma meg odaadta a másikat az öcsinek, mert nagyon szeret vele játszani, csak éppen az öcsi úgy, de úgy eldugta, hogy anyu kb. fél órán keresztül ment körbe-körbe-karikába, feje hol lenn, hol fenn, hol szemmagasságban, és pásztázott, tiszta furcsa volt még a tekintete is, olyan megszállottnak tűnt, aztán egyszer csak megadóan lerogyott, és azt mondta, ennyi, nincs meg. Pedig segített neki a papa meg a mama is, na ők azért nem törték össze magukat ennyire... (Persze, tudom, mamának kellett mennie vissza dolgozni.) Végül apu hozott egy másik orrszívót, most van két új szipka, anya azt mondta, az egyiket lelakatolja és olyan helyre teszi, hogy mindig meglegyen. Az imént elmondott kis történetemnek két érdekessége van: az egyik, hogy én láttam, hova dugta az öcsi az orrszívót, meg is súgom nektek: shdfjgurja fjfogjkvuaie m ajf rf jrrawefkdjgfaj. (Tudjátok, így sutyorogva nem biztos, hogy minden szót tökéletesen érteni lehet.) A másik pedig egy tanulság, örök és igaz, bölcs tanulság: a gyerekek MINDENT el tudnak úgy dugni, hogy a felnőttek azt SOHA nem találják meg!!!

 

vissza a lap tetejére

 

 

A mappában található képek előnézete Az Első Éveim Legszebb Pillanatai

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Breast Cancer Cephalexin KelSciemo

(KelSciemo, 2019.09.27 04:03)

Order.Viagra Amoxicillin And Drinking Beer [url=http://bmpha.com]levitra youtube[/url] Atlantic Drug Store Farmacia Viagra Online

Dobó u. 62

(Dorián, 2015.09.04 15:48)

hajnim@yahoo.com

(Balogh Hajnalka, 2008.12.20 17:21)

Sziasztok!
Csak szeretnék szólni, hogy a gólya tud úszni, mert engem (Barnika, 2 év) a hajóra hozott, persze nem ott születtem meg, na de ez van. Meg lehet vele beszélni mindent, jó fej madár, csak sokat utazik, nehéz utolérni...

cuki!!

(merci, 2008.03.01 21:53)

Nagyon jó ez a lap!!!